Naponta milliók pakolnak össze kicsiny téglákat, miközen valószínűleg remekül szórakoznak. De vajon meddig terjed a LEGO határa? Az alábbi videók azt bizonyítják, hogy nagyon sokáig, sőt kinőve magát az egyszerű szórakoztató játék voltából, immáron művészek és amatőr tudósok építőanyagává vált.
“Egyetlen jogász aktatáskával többet tud lopni, mint ezer ember fegyverrel.”
- Mario Puzo
Ez a bejegyzés egy zsebtolvajlással és a tolvajszakmával foglalkozó cikksorozat bevezetése, melyben néhány érdekes videón keresztül bemutatjuk majd, hogy hogyan is dolgoznak élesben a profik. Az így szerzett tapasztalat talán még jól jön a Budapest utcáin való túlélésben, illetve ha már más választásunk nincsen, akkor vészhelyzet esetén egy kis pénzt is kereshetünk vele, de még mielőtt bárki is komolyan eljátszana a gondolattal, kérjük tekintse meg ezt a videót elrettentő példaképpen…
És így történt, hogy az áldozat kényszerítette fejre a vadászt...
Szeretnél szivarozni, de eddig féltél, hogy kinevetnek?
Többé nem kell a golfklubban szégyenkezned!
Ugyebár a szivarozás nagyon komoly és előkelő dolog, nem szabad csak úgy félvállról venni, de semmi gond nincs, hiszen az itt található oktatóanyag segítségével végre profi dohányossá válhatsz
“Alapszabály, hogy a szivarozás és a rohanás nem fér meg egymással. Ha rágyújtunk, adjuk meg a módját. A sokak által stresszoldónak használt cigarettával ellentétben a szivar a nyugodt pillanatoké. Így a legfontosabb szabály a kapkodás és a hanyagság elkerülése.
Senki nem vitathatja, hogy nem illik benzines öngyújtóval szivart gyújtani. Erre a célra gázzal töltött (állítható W lángú) öngyújtó, hosszúszálú gyufa, illetve cédrusszál szolgál, amelyek segítségével átmelegítjük a szivart teljes keresztmetszetében. A gyújtás pillanatában szívjunk bele és ha ügyesek vagyunk, akkor “robban” el a szivar. A szivarfüstöt ne tüdőzzük le, inkább hagyjuk keringeni a szájüregben egy pár másodpercig, majd finoman fújjuk ki.
Ha szivarunk fél órán belül aludt el, akkor újragyújthatjuk. Törjük, ne pöcköljük! Nem illik továbbá folyton folyvást lepöccinteni a hamut a szivar végéről, mivel a fennmaradó hamu lehűti a füstöt és segíti az égést. A dohányrúd végén már jól látható méretű elhamvadt részt nyugodtan letörhetjük a szivartartóban.
Nem tilos, de szintén nem túlságosan szerencsés dolog elnyomni a még füstölő szivart. Az elegáns megoldás, ha hagyjuk szépen kialudni és decensen a szivartartóban hagyjuk. A mai rohanó világban már elfogadott a szivar eloltása is, de nem szerencsés, ha ez a szivar széttrancsírozásával jár, pláne, ha a hamuroncs a távozásunk után is tovább füstölög.
Vágjuk, ne harapjuk! Alapvető tévhit az is, hogy a szivar végét amolyan macsó amerikai módra le kell harapni. A szétharapott dohányt köpködni pedig egyenesen tahóság. Ezzel szemben a szivar végét az erre a célra szolgáló, leginkább miniguillotine-ra hasonlító eszközzel kell le vágni. Ízlésünk szerint vághatunk kisebb vagy nagyobb darabot.
Hasonló megrovásban lehet részünk, ha konyak helyett más italt rendelünk szivarunk mellé. A közfelfogással ellentétben azonban ez egyáltalán nem alapszabály. A haladó szivarozók gyakran rendelnek testes borokat, sőt, akár sört is. Felfogásuk szerint ugyanis azért szivarozunk, mert jólesik, tehát nyugodtan ihatunk is bármit, ami jólesik. Feltéve, ha a választott nedű is hasonlóan jó minőségű, mint a dohány, amelyet elfüstölünk mellette.
Mindent összevetve alighanem úgy foglalhatnánk össze valamennyi alapszabályt a legrövidebben, hogy a szivarozás szertartás, tehát mindig ennek megfelelően járjunk el.”
És még egy kis dohánytörténeti gyöngyszem. Bár az általános vélemények szerint a dohányzás az amerikai bennszülöttöktől származik, itt a bizonyíték, hogy sokkal régebbi időkre nyúlik vissza…
Budapest ma ködbe burkolózott. Csepegő eső, langyos hideg, hát igen még tipikus ősz, de már lassan itt a tél…
Legjobb ha aki teheti otthon marad, s a meleg lakásban a monitor elé kuporodva egy jó meleg teát vagy langyos kávét szürcsölget, így teszünk mi is, s miközben a félhomályban a rossz idő elől elmenekülve ücsörgünk, ajánlott egy kis zenével igazivá tenni a hangulatot.
Erre mi a Yeti nevű angol zenekart ajánljuk, kiknek zenéje tipikusan ezekre a hangulatos őszi napokra való. Hallgassanak meg belőle egy kis ízelítőt.
Aki pedig kényszerűségből a város utcáit járja, az jobban jár, ha előveszi a szekrényből a kinyúlt pulóvereket, a szakadt farmer alá harisnyát vesz és jól behúzza a nyakát a kabátja gallérja alá.
Nekünk még nincs, de mindenképpen figyelemreméltó kezdeményezés a Bonsai Potato
Hogy mennyire bonsai, vagy hogy mennyire dekoratív azt mindenki döntse el maga, de hogy potato és hogy létezik az biztos. Sejtésünk szerint egy mezei krumpliból simán legyártható. Kicsit csiráztatjuk aztán mehet a bonsaikodás, ha pedig a növényünk megpusztul akkor nem kell egy többezer forintos fácska elhalálozása miatt aggódnunk, csak irány a spájz, s jöhet az utánpótlás…
A www.bonsaipotato.com címen további információt találhatunk a termékről. Igen a termékről mivel komplett kit formájában rendelhető mindössze 7 dollárért a profi tenyésztés elősegítése céljából
a játéknak vége. Felébredsz az ágyadban, azt hiszel, amit hinni akarsz. De ha a pirosat: maradsz Csodaországban. És én megmutatom, milyen mély a nyúl ürege.”